Családjogi mediáció

 “Segítség! Nem tudom megoldani  a konfliktusomat  a párommal!”

„Hogy jutottunk el idáig? Pedig én mindent megadtam neki!”

A családi, párkapcsolati mediációra jelentkezők gyakran kezdik a mondandójukat ezekkel  a mondatokkal.

Minden párkapcsolatban lehetnek olyan időszakok, amikor a meg nem oldott problémák, az elfojtott indulatok, az elbagatellizált ,  nem tudatosított és nem megoldott  problémák olyan alattomosan ássák alá az egykor boldog kapcsolatot, hogy felmerül még akár a válás gondolata is. Amíg idáig a párok eljutnak, számos sebet ejtenek magukon és a másikon is. Aztán ezek a sebek ha már fekélyesednek, az egyetlen gyógyírnak  a válást gondolják.

Válóper esetén persze sokan szinte rettegnek attól, hogy a „családi szennyest kiteregessék” Szeretnének gyorsan, fájdalommentesen túl-lenni az elkerülhetetlen váláson.  Tudvalevő, hogy  bírósági ügy hosszú, az ügyvéd is sokba kerül.

Nagyon fontos mind a válófélben lévő pároknak  és főként, ha vannak akkor  gyerekeknek, a válás a lehető leggyorsabban és békésen történjen meg. Rövidítsük le azt az időt, és könnyítsük meg  a résztvevők helyzetét avval, hogy ez a fájdalmas időszak minél rövidebb legyen.

Mit tehet ilyenkor a mediátor?

Nagyon sokat. Már avval, hogy egy asztalhoz tudja ültetni a válófélben lévő párokat, hogy tudatosítja mindkét félben, azt, hogy mindkettőjük érdekeit azonosan fogja képviselni, már megalapozta a remélt és lehetséges kommunikációt és a megállapodást.

Közös célként határozzák meg azt, hogy milyen területeken szeretnének megállapodni.

A mediációs folyamat során a párok fontos kérdésekben egyezségre törekednek, mint pl. gyermekelhelyezés, láthatás, tartásdíj kérdése, nagyobb gyermekek esetén az iskoláztatás körüli kérdések, és számos, a felek életében felmerülő egyéb kérdésben.

Amíg a bíróságokon a felek sorra elmondják érveiket, hozzák a bizonyítékaikat, hogy majd  a bíró „jóindulatára” „igazságosságára” bízzák magukat, a döntésbe beleszólásuk nincs. A „felsőbb hatalom „ majd igazságosan dönt  a fejük fölött. Nincs párbeszéd, csak egy cél lebeg  a felek szeme előtt: minél többet kicsikarni, minél több előnyhöz hozzájutni. És akkor még nem is beszéltünk annak a  galád másik megsemmisítésének vágyáról.

Csakhogy a múltunk az életünk része, és ami egykoron szép volt számunkra, azt egy csúnya eljárás során beszennyezni nem elegáns dolog. Ahhoz, hogy megőrizhessük emberi méltóságunkat, tudnunk kell elfogadni   a másik  érdekeit.

Az egykoron szép kapcsolat,   mára ádáz csaták terévé vált, és a virágos mezőn taposóaknákat sejtenek a hozzánk fordulók.

Életünkben vannak olyan időszakok, amikor konfliktusainkat nem tudjuk jól kezelni: tüskék maradnak bennünk. Ahelyett, hogy azokat kihúznák és kezelnék, megbeszélnék bajaikat a párjukkal, benn hagyják. Aztán  a problémák nőnek, duzzadnak, majd egy nagy durranás után kiderül: elég volt, nem megy tovább. Az elveszített bizalom megnehezíti a kommunikációt.

Jön  a veszekedés, civakodás, marakodás. Végső esetben jön a nagy elhatározás: akkor váljunk el. A válás fájdalmas, és a hosszú procedura során még legszebb emlékeink is bemocskolódhatnak.

„Kettőn áll a vásár”

Ahogy a kapcsolat elromlásához is két ember kellett, a konfliktus megoldásához  is kettő kell. Én is engedek, te is engedsz.

A mediációk során nem abból indulunk ki, hogy mi volt  a múltban. Még csak azt sem firtatjuk, hogy kinek van igaza. Mindenkinek.  Ki  a jó, ki  a rossz?  Nem vagyunk bírák. Nem ítélkezünk. Abban segítünk  a hozzánk fordulóknak, hogy életük jelenleg nem jól működő lakosztályát lakható élettérré változtassuk. Ezt csak  közösen lehet  elvégezni. Felsorolni sem lehet, milyen sok dolog miatt csatáznak a párok. Sokszor meg csak megrekednek valami miatt egy probléma megoldásában és úgy forognak körülötte, mint mikor a kutya kergeti a saját farkát.

A jó szemű mediátor gyakran  látja, hogy a felmerült probléma hátterében teljesen más dolgok állnak, mint amit a párok megfogalmaznak: a rejtett okokat a gyakorlott szakember felfedezi, és célirányos kérdéseivel világossá teszi a párok részére. Sokszor ez már fél megoldás.

Sokféle út vezet egy elfogadható világ felé, a kívánt kompromisszum irányába. Amikor a párok között megrendül  a bizalom, megnehezül vagy lehetetlenné válik a kommunikáció, jószerivel beszélni sem tudnak egymással. Ilyenkor  nem várhatunk el objektivitást egyik féltől sem a személyes érintettség miatt. Mint egy filmfelvételnél: a jelenetet különböző kameraállásból látjuk. Ha pedig nincs kommunikáció, nincs út a konfliktus békés rendezésére. Az utakat közösen derítjük fel. A párok pedig – látva az új megoldásokat, uj utakat, maguk döntik el: merre akarnak tovább menni. Minden ember számára fontos a szabad választás érzete. Az, hogy szabad akaratból döntöttem, és nem nekem mondták meg, mit kell tennem.

A mediáció során kizárólag a konfliktus megoldásával foglalkozunk. Ez nem terápia, nem tanácsadás.  A célunk mindösszesen annyi, hogy egy elfogadható egyezségre jussanak a párok. A mediátorok ebben segédkeznek. Teljes titoktartás mellett.

A mediátor építkezve élettapasztalatából, emberismeretéből, szaktudásából, felfedezi az addig rejtett ösvényeket, ahol  a párok végighaladva, már nem egy  őserdőben, hanem egy angolkertben kezdik érezni  majd magukat.

Ehhez a közös munkához az kell, hogy a hozzánk fordulók megbízzanak bennünk. Higgyék el, nem vagyunk elfogultak egyik féllel szemben sem.

Ha már a kapcsolat végérvényesen megromlott, akkor marad  a válás. A  mediátor abban segít a feleknek, hogy kulturált módon, méltóságukat megtartva zárják le közös életük ezen szakaszát. Kössenek kompromisszumokat.Ők döntsenek .

Számos kérdésben kell megállapodni: vagyonban, gyermekelhelyezésben, láthatásban, és még ezernyi dologban. A mediáció nem arra való, hogy a felek  sérelmeiket vég nélkül sorolják: erre nincs lehetőség. A pároknak meghatározott idő alatt kell elfogadható egyezségre jutniuk, a mediátor ebben segít nekik.

S hogy mi a vége?

Sikeres mediáció esetén mindkét fél úgy áll fel az asztaltól, hogy azt érzi: nyertem. De legalábbis nem veszítettem.

 
Facebook Icon